A Brit macska eredete
A kezdetek
A brit rövidszőrű a tizenkilencedik század végéről, Angliából származik. Ebben az időszakban a kiállításokon az „egzotikus” fajták domináltak, mint a Távol-Keletről érkezett sziámi és a hosszúszőrű perzsa. Mivel csak a tehetős, jó gyarmati kapcsolatokkal rendelkező emberek engedhették meg maguknak ezeket a luxusmacskákat, a tenyésztés és a kiállítás nekik a társadalmi elithez tartozást jelentette. Néhányan rosszallással figyelték ezt, és úgy érezték, hogy a macskák iránti rajongás mindenki kiváltsága kell, hogy legyen. Sőt úgy vélték, hogy saját brit tanyasi macskáik legalább olyan szépek, mint az egzotikus állatok, legalábbis azok lehetnek, ha komolyan foglalkoznak egy speciális típus kitenyésztésével. A tanyasi macskákból kitenyésztett autentikus brit fajta megalkotásával a kevésbé tehetőseknek is lehetőségük nyílt, hogy megmutassák saját házimacskáikat, és ezt meg is tették. A fajtát a szép brit házimacskából tenyésztették ki, amelynek tömzsi teste és kerek feje volt. Esetenként a perzsával is keresztezték, hogy minél gyorsabban elérjék a kívánatos „tömör” testalkatot; hogy a gyakran még mindig testhez simuló rövid szőrzet minél vastagabb és lágyabb legyen; és végül, hogy új színeket hozzanak az eredeti angol fajtába. A rövidszőrű fajták első klubját, a Short-Haired Cat Society and Manx Clubot (Rövidszőrű Macska Egyesület és Manx Klub) 1901-ben alapították. A klub feladata a hazai rövidszőrű fajták reklámozása volt.
A brit rövidszőrűt kezdetben csak „rövidszőrűnek”, néha „angol” vagy „brit” macskának nevezték. Az eredeti brit rövidszőrűt leginkább a következő színekben tenyésztették: egyszínű, kék; fekete és fehér; fekete, vörös, és ezüst cirmos; teknőctarka; teknőctarka és fehér; és cirmos és fehér.

A Britmacska jelenkori története
Csak később, a már említett perzsával való keresztezés eredményeként, új színek is bekerültek a tenyésztésbe. A brit tenyésztők célja az volt, hogy – bár termetét még mindig a tanyasi macskák robusztussága jellemezte – tisztán megkülönböztethető legyen gyönyörű színei és színeloszlása alapján, és egységes attraktív megjelenése tükrözze „típusát”. Ugyanekkor a kontinensen élő macskabarátok szintén belekezdtek egy egységes fajta létrehozásába saját, meglévő tanyasi és házimacskából.
Ezek az eredetileg „európai rövidszőrűeknek” nevezett macskák szinte ugyanolyanok voltak, mint az Angliában „brit rövidszőrű” néven tenyésztett macskák. A brit fajtastandardot átvették a kontinens fajtatisztamacska-szervezetei, és rendszeresen hoztak Angliából állatokat vérfrissítés céljából. A brit és a kontinentális macskák keveredése és ugyanazon fajtastandard alkalmazása végül egy többé-kevésbé egységes fajtához vezettek, ahelyett, hogy különböző fajtanév alatt futottak volna az Északi- tenger két partján.
Az 1970-es évek végére elfogadottá vált a „brit rövidszőrű” fajtanév, és az „európai rövidszőrű” elnevezést már csak azoknál a fajtatiszta macskáknál használták, amelyek olyan európai házimacskáktól származtak, amelyek vérvonalában nincs perzsa (lásd még: „Európai rövidszőrű”). Manapság a brit rövidszőrű a világ egyik legnépszerűbb fajtája; egyedül az Egyesült Államokban tenyésztik viszonylag szűk körben, mivel nekik saját rövidszőrű fajtájuk van, amerikai rövidszőrű néven.
A britmacska jelleme