Fajta neve:
Szingapúri
Bundája:
Rövid szőrű
Mérete:
Kicsi
Származási országa:
Szingapúr
GONDOZÁSA:
Nem túl munkaigényes, hetente többször kell a bundáját fésülni és kefélni
TERMÉSZETE:
Gyengéd, türelmes, szelíd és kedves
TÖRTÉNETE:
Ahogy oly sok fajta esetében, a szingapúri macskánál is számos legenda létezik a származást illetően. Neve miatt gyakran állítják, hogy egy dél-kelet-ázsiai szigetről való fajtából származik, amelynek képviselői a mai napig megtalálhatóak az utcákon. Mindazonáltal tény, hogy a szingapúri amerikai macskabarátok tenyésztési programjának is az eredménye. A kívánt fajta burma, abesszin és cirmos sziámi keresztezéséből jött létre 1976-ban: egy kisebb, élénkebb macska jött létre, az áhított ezüst színnel a bundáján.
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉSE:
Kicsi, meglehetősen zömök macska enyhén ívelt háttal, kerek fejjel, rövid szájjal és rövid, vastag nyakkal. A nagy, kissé hegyes fülek a tövüknél eléggé nyitottak. A nagy, széles szemek mandulavágásúak, színük zöld, mogyoróbarna vagy sárga. A lábak izmosak, és a törzzsel tégla alakot formáznak. A mancsok kicsik és oválisak. A farok jól aránylik a test többi részéhez, tompa végződésű. A szőrzetnek nagyon rövidnek és finom szálúnak kell lennie, szorosan kell simulnia a testhez, és nem lehet túl sok aljszőrzettel kipárnázva. Tipikus mintázata a gyűrűzöttség: a dupla csíkozás minden egyes szőrszálon. A szingapúrinak angolna alakú csík szalad le a hátán. Messzebbről nézve úgy tűnik, mintha a macskát ezüstbe mártották volna. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
