Fajta neve:
Birman
Bundája:
Közepesen hosszú szőrű
Mérete:
Közepes/Nagy
Származási országa:
Burma
GONDOZÁSA:
Elég munkaigényes, hetente többször kell a bundáját fésülni és kefélni
TERMÉSZETE:
Csendes, ragaszkodik a gazdájához, kiegyensúlyozott, nagyon szeretetreméltó és jó természetű
TÖRTÉNETE:
A helyszín: Burmában, sok-sok évvel ezelőtt. Egy remete, ölében hófehér macskájával, Fejére ugrott?! Lelke a cica testébe vándorolt, az istennő pedig aranypalástját és szemei kékségét adományozta a macskának. Csak a lábak maradtak meg fehérnek, és a cica még mindig hőn szeretett gazdájának ölében feküdt. Egy sokkal inkább evilágibb történet egy francia macskatenyésztőről szól, aki európai rövid szőrűt, sziámit és perzsát keresztezett egymással, és viszonylag rövid idő alatt létrehozta az új macskafajtát. Igaz vagy sem, a templomi macska legendája és az ázsiai elnevezés igen pozitívan befolyásolják a fajta eladásainak alakulását. A birmant 1925-ben ismerték el hivatalosan, és azt is hivatalosan rögzítették, hogy a tenyésztése Franciaországban kezdődött el. A II. világháború alatti válságos helyzetet követően a fajta mára már igen elterjedté vált.
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉSE:
Közepes méretű, kissé magas, izmos és erőteljes macska, a kanok egyértelműen nagyobbak. Az egyenlő szárú háromszög formájú fej leginkább a szemeknek köszönhetően kifejező. A szem többnyire kerek, tágra nyílt, és tisztán, sötétkék színben ragyog. A birman lábai rövidek és erőteljesek, kerek mancsokkal, amelyek végén fehér mintázat található. A közepesen hosszú farok "zászlós", és nem lehet túl hosszú. Ennek megfelelően a bunda a közepesen hosszútól a hosszúig terjedhet, rövid az arcon, fokozatosan hosszabbodik az arccsontokon, és hosszú a háton, valamint a bordák és a csípő közötti területen. Van egy kevés aljszőrzet, a bunda selymes struktúrájú. A nyakfodor és a hátsó lábakon található “bricsesz” standard jellemzői a fajtának. A birman sajátos mintázatai a mellső lábakon lévő fehér “kesztyűk”, és a hátsó lábakat díszítő fehér “csizmák”. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
