Fajta neve:
Bengáli
Bundája:
Rövid szőrű
Mérete:
Nagy
Származási országa:
Amerikai Egyesült Államok
GONDOZÁSA:
Nem túl munkaigényes, hetente egyszer kell a bundáját fésülni és kefélni
TERMÉSZETE:
Rendkívül szeretetteljes cica, csodálatos családtag, még a tapasztalatlan gazdik számára is
TÖRTÉNETE:
Jean Mill amerikai biológusnő olyan házimacska-fajtát akart kitenyészteni, amely úgy néz ki, akár a vadmacska, és magatartásában fellelhető annak egy-két jellemző tulajdonsága is. Tenyésztési programját 1963-ban kezdte el, egy ázsiai bengáli kan és egy amerikai rövid szőrű nőstény keresztezésével. A következő években abesszint és egyiptomi maut is keresztezett, az eredmény pedig generációról generációra egyre jobb lett. A visszatérő problémákat, mint amilyen az F1 és az F2 generációs kanok esetében a terméketlenség, valamint az emberekkel szembeni agresszív és szégyenlős viselkedés volt, sikerült megoldani, és végül egy gyönyörű, elegáns macskafajta jött létre, amelyet elsősorban Európában leopárdocskának is neveznek.
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉSE:
Hosszú, nagy, kecses, keleti típusú macska, erős csontszerkezettel. A fej széles és háromszög formájú, ám ugyanakkor enyhén hosszú is. A fülek rövidek, kerek végekkel. A hosszú orr téglavörös. A nagy, kifejező szemek, amelyek a zöldtől a borostyánig bármilyen színűek lehetnek, a fajta vadon élő őseire emlékeztetnek. A lábak nagyon izmosak, és nagy, kerek mancsokban végződnek. A farok vastag, közepesen hosszú, fokozatosan vékonyodik, a vége fekete. A sűrű, rövid, selymes bundához egy kevés aljszőrzet is tartozik, ezért szorosan a testhez simul. Nagyon jellegzetes mintázata van. A színes pettyek véletlenszerűen jelennek meg a test egészén, és szinte mindig ugyanolyan formájúak és méretűek. További standard jellemzők az arccsontokon és a nyakon található csíkok, a homlokon megjelenő “M” forma, a háton lévő csík, valamint a füleket beborító vad foltok. A barna minden árnyalata megengedett, de alapszínként az aranynarancs a preferált. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
