Minden cica egyéni és pótolhatatlan, ezért ha az örök vadászmezőkre távozik kedvencünk, ugyanolyat szeretnénk helyette… Erre megoldás lehet a klónozás. De vajon ugyanaz a szempár tekint majd vissza ránk? Nem valószínű. Persze, az elhunyt kedvenc klónjának viselkedésében felfedezhetünk majd hasonló vonásokat: önállóbb a kutyánál, természete kissé titokzatos, sokat alszik, rögeszmés szokásai vannak és kényes a higiéniára – bár ez minden cicáról elmondható.

E közhelyektől eltekintve, a genetika és a személyes tapasztalat is formálja a személyiséget. Mint minden tudós, a viselkedéskutatók is borzonganak a végtelen felsorolásoktól: lételemük, hogy rendet csináljanak a káoszban, ezért hosszú órákat töltöttek azzal, hogy megragadják a macska személyiségének lényegét.

Bár nem létezik abszolút tökéletes osztályozás a macska jelleméről, a tanulmányok fényt derítettek pár fontos tényre:

Macska és ember

Sokféle módszer létezik az emberi jellemvonások osztályozására. Mindegyiknek némileg eltérő alapja van és más-más módon - egyik egyszerűbben, a másik bonyolultabban - értékelik a személyiséget, de végső soron négy fő csoportba sorolhatunk minden tulajdonságot: ezek az embernél különféle kombinációkban fordulnak elő. A macskával ugyanez a helyzet, de itt csak 3 csoportunk van.

Így értékel a gazdi...

Egy kutatás során arra kérték a gazdikat, hogy jellemezzék macskáikat olyan általános jelzőkkel, mint pl. aktív, agresszív, kíváncsi, robbanékony, zajos, éber majd ezeket három, egymástól jól megkülönböztethető csoportba sorolták: éberség, szociális viselkedés, kiegyensúlyozottság. Ha tehát egy cicára azt mondjuk: szeret egyedül csavarogni, fél az emberektől és más cicáktól, magának való, befelé forduló, akkor ezen tulajdonságai a "szociális viselkedés" nevű tulajdonságcsoportba tartoznak.

...és így a tudós

Éberség: azt fejezi ki, mennyire aktív és kíváncsi a cica. A skála a Garfield-típusú lustaságoktól az ugribugri, mindenre figyelő cicáig terjed.

Szociális viselkedés: azt mutatja, mennyire jól jön ki a cica fajtársaival és emberekkel. Az egyik véglet az antiszociális, magányos cica, a másik pedig a barátkozó, aki még az idegenek társaságát is roppant mód élvezi.

Kiegyensúlyozottság: arról ad képet, mennyire könnyű felzaklatni a cicát: van, aki a legkisebb zajra is a plafonig ugrik, míg más a füle botját se mozgatja, még az évszázad legnagyobb viharára sem.

Minden macska más

Ahogy az embernél, úgy a macskánál is minden egyénben más-más összetételben jelennek meg az egyes tulajdonságok. Van olyan cica, aki a fenti 3 csoport mindegyikének legkiválóbb jellemzőit tudhatja magáénak (tehát aktív és kíváncsi, barátságos és kiegyensúlyozott), és vannak magányos harcosok, akik mindentől megijednek és mindenkit utálnak, de szerencsére ritkák az ilyen szélsőséges esetek. Gyakrabban találkozunk olyannal, aki például barátkozó, de ijedős, vagy olyannal, aki a gazdit imádja, idegenekkel is barátságos, de más cicákkal ellenséges. Az egyéni tulajdonságok száma végtelen, s ez teszi a cicát oly érdekessé.